Végtelen reggel.

Bauch Ferenc

Majd

csillan az ősz a lenge fákon,

a csirip is halkul,

vénülő avarra száll,

de tudja, hogy fagyni fog,

fehér lesz a határ,

a csirip se szól

csendben űl

alszik néma kis halált,

már álma sincs, hogy

szálljon el

végre legbelül.

Eszembe jut egy másik ősz

mely szemed zöldjén pihen,

még nyillik mint kerge virág

de haza jön búsan, szeliden,

mint annyi sokszáz éjszakán,

őrzöm ha nem vagy itt,

és fogom a kezed,

ne haragudj rám

Végtelen reggel.

Nem leszelmúlás

ma nem,

nem nyílnak léényarcok,

ablakok csendjében,

csak én halok meg

világtalan

fekete mezőn

Bauch Ferenc, igen tehetséges költő, aki 1957 decemberében  született Nagykárolyban.

Peremre szorítottan él ma is, ebben a dzsentri légkörú városban. Mint írja: "itt élek, próbálok élni, írni, hagyni valamit, amit nem tudok hazavinni, ha a föld befogad." Különös stilusúak a versei. intelektusnak szólnak, szűrrealista képességúek.LGy.