László György
Mindig hírhozó
Csak
amíg messze van, s közel
addig
a vége nem jön el,
amig
az arca víg, derús
addig
húzza a hegedűs,
amig
nézem, bámulom
nem
állok meg félúton,
csak
amíg integet felém
nem
akar kihunnyi a fény,
amig
ő küld, s vesz el magot
nem
érzem csontban a fagyot,
amíg
rám vár és én reá
nem
lesz mi kedvem fosztaná,
amíg
reá les a szemem
bűvös
közönyét fellelem,
amíg
hó hul , nyár derül
nem
maradok én egyedül,
reá
vár, keresi a szemem,
ott
leszek, itt lesz ő velem,
s
ha már fürkészem, kutatom,
így
lesz ő mindig, hírhozóm.
1975
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu