Nő az étvágyuk a köveknek,
a fekete agyagos földnek,
szemeim portásai lesznek
minden szép képet kitörölnek.
Nő a források szikkadása,
fejem kútjából kiszikkadnak
üde tükreik ráadása:
tűnt gondolatban elmaradnak.
Minden nő, ami kicsinyedik,
s jelentéktelen lesz a fontos,
hiába az út szélesedik,
a lépés előtt gödrös, doroncsos.
Én is keresem, ami veszve
s elveszettként mégis megnyertem,
alvásaimból ébredezve,
világra szóló fényű telken.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu